Rehabon

A mentősök elvittek a kórházba és azon belül a rehabilitációra . Itt mindent elmondtak ,hogy mit fognak velem csinálni stb.. Keresztanyu és a többiek meg egyfolytába hívogatnak ,nem győzöm őket kinyomogatni. Nem volt szívem felvenni. Nem akartam,hogy miattam aggódjanak. De Keresztanyu SMS-t is írt.:

 Soo! Kérlek gyere haza ,vagy csak vedd fel a telefont kérlek. Nagyon aggódunk miattad ,létszíves reagálj valamit. Mi a baj? Mi csináltunk rosszat? Mert változtatunk rajta hidd el ! Csak mondd el mi a baj! Csak akkor tudok segíteni.

Akaratlanul kicsordultak a könnycseppek a szememből. Ennyire megviselte őket ,hogy elmentem? Jajj…Vissza kell írnom:

Keresztanyu! Sajnálom ,hogy csak így eljöttem. De nem bírom tovább. Minden betett.. Kórházban vagyok. Ne aggódjatok értem. Majd jelentkezek!

És elküldtem.. Majd elkezdtem gondolkozni.. És beugrott! És ,hogyan tudok olvasni? Mert eltudtam olvasni a levelet is. És emlékszem ki Keresztanyu és ki Sica és ááá mindenkire emlékszek. Már vagy 5 hónapja vagyok a rehabon és úgy látszik segít a sok terápia. Annyira örülök. El is újságolom az orvosoknak.

 - Doktorúr! Kérem beszélhetnénk egy percet .- kérdeztem.

- Persze. Mondjad kedveském .- mondta a doki.

- Nagyon sokat segítettek a terápiák. Mindenkire emlékszek és a pszihológus is rengeteget segített és már újra kerek az életem. És azt szeretném kérdezni,hogy haza mehetnék-e?- kérdeztem.

- Az édesanyja jelenlétében engedhetjük csak el. Mert a halottak alapján tényleg rendben lehet. Hívja ide az édesanyját addig még egy teljes terápiát végig csinálunk és utána haza mehet . - mondta  a doki.

- Nagyon szépen köszönöm! Már hívom is és megyek után a rendelőbe .- mondtam izgatottan.

Keresztanyunak ezt írtam:

Keresztanyu! Gyere ide a Budapesti  kórház rehabilitációs központjába  mert haza mehetek. Mindent elfogok magyarázni. Csak gyere!

Elmentem a rendelőbe ,elvégezték az utolsó terápiát. Mire végeztem keresztanyu is megjött. elrendeztük a papírokat ,össze csomagoltam és indultunk haza… Nagyon sok mindent elkell magyaráznom majd…………….