VÉGE!

Végül mindenki befejezte a zenesulit, mindenki családja,háza lett. Nagy nehezen megtaláltákk azt amit szeretnének csinálni.


Sajnálom,hogy a vége tényleg nagyon összecsapott lett, de már nem tudom folytatnia  történetet. De remélem azért egy jó sztori volt. Köszönöm az olvasknak ,mindazt amit kaptam tőlük!
Imádlak titeket srácok! De a blognak vége. Ez lenne az utolsó szavam hozzátok. Köszönöm!

Most mi lesz?

Ahogy kimentünk a suliból,össze találkoztunk  Yoo-ék csapatával.
- Akkor bekerültetek..-mondtam Yoonak.
-Dehogy.Minket is kirúgtak.-mondta Yoo
-Tessék?Minket is....De akkor kik maradnak?-kérdeztem furán.
-Nem lesz elsős osztály indítva.-mondta Yoo.
- Értem....De akkor most mi lesz?-kérdeztem
-Beszélnünk kell Stephani-val.-mondta határozottan Yoo
Fel is hívtuk Stephanit és megbeszéltük,hogy egy kávézóban találkozunk.
Miközben megrendeltük a Psy-os kávénkat megérkezett Stephani is.
-Mi volt ilyen sürgős?-kérdezte Stephani
-Az,hogy mindenkit kirúgtak a modell sulból.!-vágtam rá mérgesen.
-Tessék? Telefonálnom kell.-mondta Stephani majd elsietett.
-Szerintem erről eddig nem tudott.-mondtam halkan.
-Biztos.-mondta Yoo.
20 perc múlva megérkezett Stephani.
-Elnézést,hogy ennyit vártatok. Valami gubanc történt és nem az igazgató és a helyettese ment a termekbe.Hanem valami bűnözők ezért a modellsuli bezár. Át kerültetek a zenére.-mondta Stephani.
-Zene?-kérdeztük furán egyszerre Yoo-val.
-Igen.Tán van valami probléma?-kérdezte.
-Nem.Nincs.-mondtam.
-Akkor én megyek is.-mondta Stephani majd elment.
Utána mi is elindultunk. Miután haza mentünk közöltük  a híreket.
-Hát jó...Legalább valamit csinálunk.-mondták a lányok.
Majd este fele Yoo rohánt be mindenkihez ,hogy kupaktanács a nappaliba.
-És Stephani azt mondta válasszunk hangszert magunknak.
Mindenki választott én végül a gitár mellett döntöttem.

Mégse modell

Életem legrosszabb napja.Na akkor kezdjük sorjában.Reggel nagyon kócosan kelltem. Alig birtam felkászmálodni ,ezért csak kifésültem a hajam és felhúztam az egyenruhát ,mivel van egyenruha. Gyorsan megreggeliztem és rohantam is a suliba nehogy elkéssek. A lányok már a suliba voltak. A tanárok egyesével megnéztek minket ,egy kfutún (ami a suliban van). Miután mindenki végzett , kiderült,hogy innen eltanácsolások lesznek,mert nem mindenki olyan jó,hogy elmenjen modellnek. Ezért összehítak minket és sorjában mondtáka  neveket és álították be az oszlopókba. Két oszlóp volt így az egyik az volt aki marad és az aki nem marad.  Minket úgy osztottak,hogy én , Tiff és  Yuri  és a másikba pedig Yoo és Sica . Itt már eldőlt. Valaki abbafogja hagyni a modellkedést. Miután végeztek a csoportosítással , az egyik csoportot (amiben mi vagyunk)  a tornaterembe vezettek minket. A másik csoportot (mint később kiderült) a B épületbe vezették.
- Maradjatok csendben!-mondta az igazgató ,mert zúgolódás volt.
-Önöknek a modell iskola itt végetér.Köszönjük az eddigi részvételt!-mondta hirtelen az igazgató.
És ez volt ez a pont amit nem értettem.... Elhivnak minket mad az első nap el is küldenek minket.Ez mire jó???


                                           EKÖZBEN A MÁSIK CSOPORTBAN:

****Yoo szemszög******

Elkisértek minket a B épületbe. Én Sicával kerültem egy csoportba.. Miután mindenki hangoskodott le csítítottak minket,de mi mintha meg se hallottuk volna folytattuk.
-Elég legyen ebből! Mindenki kirúgva!-mondta az igazgatóhelyettes.
Mindenki abba hagyta amit csinált és ledermett.
-A másik csoport volt amit elkülstünk,de titeket is elküldünk! Ilyen neveletlen társaság! Ha nem vettétek volna észre fél órája várunk a csendre!-mondta mérgesen.
-Menjetek haza! Ne lássunk titeket többet!-mondta egy másik tanár.
Mindenki kiment a teremből ,mérgesen..... Ennyi volt a modellkarrier. Se mi,se Soo-ék nem maradnak...De jó.....

1 évvel később

Tudom ,egy teljes évig nem írtam semmit a naplómba. De szinte időm se volt. Yoo egész végig koreaiul tanított minket. Már nagyon jól tudjuk mindannyian a nyelvet. Kiderült,hogy Yoo bolondul a K-POP-ért és ezért is örül,hogy elmegyünk Seoulba.
Már össze pakoltunk mindent és a reptérre tartunk.Kicsit parázok az úttúl de remélem épségben földet érünk.
Felszálltunk...

Földet értünk!!!Remek volt az út és még mogyorót is kaptam!  Aztán taxival elmentünk a házhoz. És hát...Gyönyörűbb mint ahogy képzeltem!

Szinte már egy kastély! Óriási medencével együtt. Úristeeen!!!!Imádoom!!!!
Majd elmentünk egy kávézóba is. És egy ilyen kávét kaptam:

Nagyon sokat nevettem rajta.. Mert ugye akit ábrázol az Psy. Mondjuk mostmár úgymond "kiment a divatból" de még mindig csinálnak ilyeneket!. Ezután visszamentünk a házba és még a szobáinkat csináltuk. 

Az enyém ilyen lett:

Yoo-é ilyen:

Tiff-é ilyen:

Yuri-é ilyen:

Sica-é ilyen:

Mivel nagyon kifáradtunk ezért rögtön ahsználatba is vettük az ágyunkat. Holnapután kezdődik a modelliskola. Már nagyon várom!

Modelliskola vigyáz,megyek!

A tornateremben álltunk miközben Stephani a papirja közt kutakodott.
-Rendben. Kérlek ,tégy úgy mintha ez egy kifútó lenne és te lennél a modell.-kérte Stephani
-Oké.-mondtam majd elkezdtem járkállni és egyre jobban beleé éltem magam.
-Rendben ,elég is lesz. Jónak tűnik a mozgás egy kicsit a magabiztosságon csiszolunk és már is  remek modell lennél.-mondta mosolyogva Stephani.
-Az szüper. És ez még is ,hogy megy?-kérdeztem.
-Elküldünk egy modelliskolába ahol mindent megtanítanak neked. Ez két dolog miatt is jó.Az egyik az,hogy így megtanulod a modellkedés minden fortéját , a másik pedig,hogy kapsz diplomát is.-mondta nyugodtan.
-Okéé..Akkor  most,hogy lesz?-kérdezte furán ,mert nem értettem semmit.
- Korea fővárosában , Seoulban fogsz tanulni. Ott mindent megfognak neked tanítani . Én is ott tanítok úgy ,hogy sokszor fogunk még találkozni. -mondta mosolyogva Stephani.
-Rendben.De milesz Keresztanyuval meg a többiekkel?-kérdeztem
-Ők itthon maradnak.-közölte velem Stephani
-Tessék??-kérdeztem a sírógörcs haatárán.
-Az iskola kolégiumában fogsz lakni.Ők hol aludnának?-kérdezte furán.
-De...dee.....Nem!Én így nem megyek el!-mondtam
-De-de jössz!-mondta erélyesen Stephani.- Aláírtad a szerződést!
-Akkor pedig Keresztanyuék jönnek velem!-mondtam.
-Megkérdezzük őket,hogy egyáltalán akarnak-e jönni.-mondta Stephani
El  is mentünk hozzánk beszélni a többiekkel.
-Sziasztok!Fontos kérdés. Eljöttök velem Seoulba?-kérdeztem ahogy beértünka  házba.
-Még szép!!!! Olyan jó énekesek vannak Koreába. És akkor találkozhatok a biasaimmal!-mondta izgatottan Yoo.
-Igen,igen,igen és ezerszer is igen!-halottam Sica hangját.
Mindenki akart jönni.
-Én csak akkor megyek ha nem vagyok útba és nem zavarunk sehol.-mondta Keresztanyu.
-Megoldjuk. Akkor Stephani rendezz nekünk ott egy gyönyörű tágas házat. Köszi.-mondtam.
Tudom úgy hangzott mintha csicskáztatni akarom,de igazából  ennyit megtehet ,hogy eleakarta szakítani a családunkat.
-Jó,holnapra hozok pár mintát és eldöntitek,hogy melyik stílusú házak tetszenek.Ja és egyébként lakberendező és lakáskereső is vagyok. A lakáskeresés a hobbim.-mondta Stephani.-És bocsánat,hogy szétakartalak titeket szakítani.
-Semmi baj. De most már menj hosszú nap volt. Holnap találkozunk!-köszöntünk el tőle.
Majd este egy nagy beszélgetész hívtunk össze.
-Jól van. Akkor ez a felállás mindenkinek megfelel?-kérdeztem.
-Igen.-mondták egyszerre
-De azért még nincs minden lerendezve. Hova fognak járni a többiek ? Mi lesz a nyelvvel? Mivel mi nem tudunk koreaiul.-emlékeztetett Keresztanyu.
-De én tudok.-mondta hirtelen Yoo.- Önszorgalomból megtanultam a nyelvet. Ha akarjátok megtaníthatom nektek.
-Okéé!  Hisz még van egy teljes évünk a költözésig.Hisz csak szeptemberbe kezdődik a sulim.-mondtam.
-Rendben.De akkor a többiek hova foganak járni?-kérdezte újra Keresztanyu.
-Ők is a modellképzőre.Megbeszéltem Stephanival.-mondtam
-Az tök jó lenne!-mondták a  lányok.
Majd mindenki elment aludni.

Figyelem!

Sajnálom,hogy egy ideje elhanyagoltama  blogot. De mostantól ígérem rendszeresen írók. És tényleg angyon sajnálom,hogy nem irtam részt egy jó ideig. De ezt mindd befogom pótolni!!!
Holnap is lesz majd rész!:)

KÖSZÖNÖM HOGY OLVASTOK!:)

A beszélgetések és a nagy döntés

 Már a kocsiban ültünk mikor Keresztanyu megszólalt.
- Most mindent szépen elmesélsz!-mondta kicsit erélyesen.
-Oké....
Majd  bele kezdtem. Mident elmondtam ,hogy mi nyomta a szivemet,hogy volt valami ami gátolt és persze,hogy valami eddig nem ismert betegséget kaptam amiből szerencsére kigyógyultam. Halkan hallgatott majd mikor befejeztem megszólalt.
-És miért nem tudtál szólni? Vagy esetleg sgítséget kérni?-kérdezte
Na erre nem tudtam mit mondani. Ezen el is gondolkoztam. Mirért nem szóltam senkinek?
-Azért mert...... azt gondoltam,hogy csak terhellek titeket a sok problémámmal ezért döntöttem úgy,hogy elmegyek.-mondtam szomorúan.- És nagyon sajnálom.
-Sajnálhatod is...Nagyot csalódtam benned.-mondta Keresztanya
Ezután csöndben mentünk haza felé. Ahgy beértem a házba a lányok fogadtak.
-Miért nem szóltál? Hova tűntél??-haladszott Yoo hangja
- Mi a baj??- kérdezte Sica
 Majd mindenki a nyakamba ugrott és kérték ,  meséljek el mindent elejétől-végéig. Igy is tettem. Mindent elmeséltem nekik.
-Úristen.-mondták egyszerre.
-Nem kell nagy feneket keríteni a dolognak. Csak minden menyjen a rendes kerékvágásba. És a suli....nem tudom mi lesz.-mondtam  keservesen.
-Az mindjárt kiderül. Megyünk a suliba!-mondta Keresztanyu
Mindenki elindult  az iskolába. Ahogy beértünk még ott volt pár diák és mind engem bámult... Kicsit se volt zavaró.Az igazgatói óroda ajtaján kettőt kopogtunk majd nyitották is az ajtót.
-Jónapot kívánok.Fáragyjanak beljebb.-mondta kedvesen az igazgatónő
Túl kedvesen köszöntött....Kicsit gyanús..
-Jónapot kívánok igazgatónő!-mondtuk szinte egyszerre.
-Mondják miben segíthetek? Tán csak nem Soo miatt jöttek?-kérdezte
-De,de miatta jöttünk. -mondta Keresztanyu.
-Hát akkor Soo. Dönthet. Vagy újra kezdi a tanévet vagy pedig elmegy szinésznek.-mondta az igazgatónő.
Én csak lefagyva néztam...Mi??
-Tessék? Hogy lenne belőlem színész?-kérdeztem furán.
- Egy tehetségkutató jött az iskolába . Senki nem volt megfelelő neki ezért, megmutattunk neki téged ,ahogy kómában feküdtél. Nagyon megtetszettél neki ezért azt mondta ha felébredsz keresd meg és mutasd meg a tehetséged. -mondta az igazgatónő.
-De igazgatónő,én nem vagyok tehetséges..-mondtam.
-Ezt még nem biztos! Gyere bemutatunk a hölgynek.-mondta az igazgatónő majd követtem ,mert elindult.
A tornaterembe mentünk.
-Jónapot kívánok. A nevem Stephani. Én vagyok a tehetségkutató.-monta mosolyogva.
-Jónapot! A nevem Soo.-mondtam.
-Akkor. Nézzük csak. Miben vagy jó?-kérdezte.
-Hát...Nem tudom.-mondtam
-Rendben.Akkor kiderítjük. Most egy tanfolyamon fogsz részt venni ahol kiderül miben vagy tehetséges.-mondta Stephani.
-Oké.-mondtam.
-Gyere velem. -mondta majd vele mentem....
Kitudja mi lesz ebből. Remélem kisül belőle valami....