Rehabon

A mentősök elvittek a kórházba és azon belül a rehabilitációra . Itt mindent elmondtak ,hogy mit fognak velem csinálni stb.. Keresztanyu és a többiek meg egyfolytába hívogatnak ,nem győzöm őket kinyomogatni. Nem volt szívem felvenni. Nem akartam,hogy miattam aggódjanak. De Keresztanyu SMS-t is írt.:

 Soo! Kérlek gyere haza ,vagy csak vedd fel a telefont kérlek. Nagyon aggódunk miattad ,létszíves reagálj valamit. Mi a baj? Mi csináltunk rosszat? Mert változtatunk rajta hidd el ! Csak mondd el mi a baj! Csak akkor tudok segíteni.

Akaratlanul kicsordultak a könnycseppek a szememből. Ennyire megviselte őket ,hogy elmentem? Jajj…Vissza kell írnom:

Keresztanyu! Sajnálom ,hogy csak így eljöttem. De nem bírom tovább. Minden betett.. Kórházban vagyok. Ne aggódjatok értem. Majd jelentkezek!

És elküldtem.. Majd elkezdtem gondolkozni.. És beugrott! És ,hogyan tudok olvasni? Mert eltudtam olvasni a levelet is. És emlékszem ki Keresztanyu és ki Sica és ááá mindenkire emlékszek. Már vagy 5 hónapja vagyok a rehabon és úgy látszik segít a sok terápia. Annyira örülök. El is újságolom az orvosoknak.

 - Doktorúr! Kérem beszélhetnénk egy percet .- kérdeztem.

- Persze. Mondjad kedveském .- mondta a doki.

- Nagyon sokat segítettek a terápiák. Mindenkire emlékszek és a pszihológus is rengeteget segített és már újra kerek az életem. És azt szeretném kérdezni,hogy haza mehetnék-e?- kérdeztem.

- Az édesanyja jelenlétében engedhetjük csak el. Mert a halottak alapján tényleg rendben lehet. Hívja ide az édesanyját addig még egy teljes terápiát végig csinálunk és utána haza mehet . - mondta  a doki.

- Nagyon szépen köszönöm! Már hívom is és megyek után a rendelőbe .- mondtam izgatottan.

Keresztanyunak ezt írtam:

Keresztanyu! Gyere ide a Budapesti  kórház rehabilitációs központjába  mert haza mehetek. Mindent elfogok magyarázni. Csak gyere!

Elmentem a rendelőbe ,elvégezték az utolsó terápiát. Mire végeztem keresztanyu is megjött. elrendeztük a papírokat ,össze csomagoltam és indultunk haza… Nagyon sok mindent elkell magyaráznom majd…………….

A dokinál

A busszra felszáltam és kiderült,hogy Kecsemétre ment a busz.Hát én ott kiszáltam és az első az volt,hogy egy dokihoz elmenjek.Kértem segítséget emberektől majd megtaláltam egy dokit és szerencsére nem voltak sokan előttem.Leültem a  váróba és ott vártam míg be nem jutottam.
Teljesen már volt a rendelő mint a megszokott .. Minden falon egy  egy testrész belseje logott és nagyon sok az aggyal volt kapcsolatos ezért gondolom valami aggyal foglalkozó dokihoz jöttem.
Doki:
Jónapot hölgyem. Mi járatban itt?
Soo:
Jónapot kívánok doktorúr! Hosszú történetem van ,elmondom.
Egyik-napról a másikra rosszul lettem ezért elmentem az orvoshoz és meg kellett műteni a szivem. és mikor felébredtem kiderült,hogy 5 hónapig mesterséges kómában tartodtak. És miután haza engedtek furcsa felfedezést vettem észre. Nevekre emlékszem de már nem tudom archoz kapcsolni.Olvasni nem tudok de a betűket kanyarintani se.De gépelni meg tudok.És  nem tudom mi lehet a problémám.Eljöttem otthonról és valahogy ide találtam ,remélem tud valamit mondani a problémámra mert nagyon kétségbe vagyok esve.
A doki csak figyelt-figyelt néhol tágra nyilt szemekkel nézett de végig halgatott és elment. Meglepődtem de az aszisztent mondta,hogy mindjárt jön adig öljek fel az ágyra.Olyan 30 perc múlva megjött a doki.
Doki:
Sokat keresgéltem és megtudtam mi a baj. A betegség neve: Fél-Amnézia. Mivel emlékszik nevekre és gépelni,járni is tud ezért csak félig emlékszik mindenre. Ez a betegség azzal jár,hogy be kell feküdnie a rehabilitációs központba és ott segítenek magának. Itt a beutaló. És mindjárt hívjuk  a mentőt és indulhat is.
Soo:
Nagyon szépen köszönöm.
Míg vártama  mentőt ,elintéztük a papírokat a teljes nevem meg korom szüleim neve stb...
Beszáltam a mentőbe és elindultunk....Kitudja mi vár rám.............................................................................