Ahogy haza értem rögtön fölmentem a szobámba és csak az ágyon fekve gonodolkoztam.Mit csináljak Kentinnel és Nataniellel...Castielék esküvője is közeleg és arra el kell mennem.Nehéz az élet.. És csak most vettem észre,hogy mikor irni akartam a naplómba pár sort ,nem tudtam megfogni a ceruzát és nem birtam betüket kanyarintani. De még a fejemben sincs ,hogyan kéne leirni egy 'b' betűt.... Ó jajj.... Ennyire komoly volt a kómám?? Elővettemm egy könyvet és nem birtam elkezdeni olvasni.De ez ,hogy lehet? Mert beszélni,járni tudok.....Akkor most mivan?De ha így gondolkodok ,ki az a Kentin és Nataniel? Úristen!Nem emlékszem rájuk!! Akkor most.... Én nem értek semmit.... Azt hiszem alszok eggyet mert ez nem fog menni. De ez az én szobám vagy ez Ricá-é. De ő ki? Vagy mivan?
Elmegyek...Elkezdtem pakolni .Elmegyek innen.Új életet kezdek.Már nem birom ezt. Miután össze csomagoltam irtam egy levelet Keresztanyuéknak ,hogy tudják mi történt.A laptomba begépeltem. Ez áll benne:
Kedves Családom!
Mikor megtaláljátok ezt a levelet én már nem leszek itt.Messze földön járok én már. Nem birtam ezt a sterszt és kideült nem emlékszem rátok de azt tudom,hogy vagytok de ,hogy ki-ki arra már nem. Nem értek semmit .Ezért elmegyek. A telefonon felhívhattok és beszélhetünk.De sose fogom megtudni kik is voltatok valójában.A nevek meg maradtak de archoz már nem birom kapcsolni..Sajnos így van.És ez lesz a legjobb ha én elmegyek nektek is és nekem is.Új életet kezdek és nem foglak titeket zavarni. Csak ugye ezek a fiúk meg a műtétem a suli...Mind olyan dolog amivel nem tudok mit csinálni...Én mindig szeretni foglak titeket! Akár kik is voltatok de tudom, szerettelek titeket és foglak is .MINDÖRÖKKÉ!
Puszil és szeret: Soo.
Remélem megértik majd. Megfogtama táská és kiugrottam az ablakon.Elmentem a buszmegállóba és elindultam. Valahová ,kitudja hová.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése