A fájdalom és a mérhetetlen düh.

Másnap reggel tök jól ébredtem viszonylag.Ez volt az utolsó jó dolog a napba.Innen minden elromlott.Mentem a suli felé egyedül.Mert minden lány megbetegedett.Így hát kicsit szomorúan mentem a suliba.Mikor bementeem már rosszat sejtettem.Ott volt egy ismeretlen csaj.
Ismeretlen csaj:
Cast cica,hol vagy??Castieeeel!
Így nézett ki:

Nem tudtam,hogy minek keresi ezért megkerestem Irist hátha tudja kiez.
Soo:
Szia Iris!Nem tudod ki kiabálja Castiel nevét a folyosón??
Iris:
Szia Soo.Azt hiszem a barátnője Deborah.
Soo:
Mii??Van barátnője????Akkor engem miért csókolt meg??
Iris:
Megcsókolt??Pedig már 3 éve együtt vanak Deborahval.És nagyon szereti.Tegnap is együtt voltak sétálni és csókolóztak is.
Soo:
Mi??!! De azt hittem szeret engem!
Iris:
Nagyon sajnálom Soo de ők nagyon is együtt vannak.
Majd felém mutatta az okos telefonját és egy olyan kép fogadot amire nem számítottam..............................

Alá pedig ezt irta Deborah: Szerelmem Cast cica!♥♥

Amikor ezt megláttam,valami olyan dolog történt amit még sose éreztem.
Úgy fájt,annyira de annyira fájt nézni,hogy  Deborah és Castiel adatlapján ott vírított: Kapcsolatban Castiellel/Deborahval.
Egy könycsepp csordult kia  szememből amjd szépen lefolyt az arcomon.Ezt az egyett nagyon sok követte.Arra lettem figyelmes ,hogy  a WC-ben sírok.Nem tudom,hogy kerültem ide de nem is érdekel.Miért vannak együtt?Miért hülyített engem Castiel??Miért pont engem szemelt ki??Miért ??Ilyen kérdések gyültek az agyamba.Gyültek és gyültek de egyse került megválaszolásra.A mai napomnak itt lőttek.De még nem is itt a vége.Mikor kicsit össze szettem magam,kimentem és  a fejembe vettem,hogy megkeresem Castielt. Kimentem az udvarra és ott enyelegtek egymással...Erősek kell lennem!Erősnek!Nem szabad sírnom!Nem szabad!!
Soo:
Castiel,nem is tudtam,hogy van barátnőd.
Castiel:
Tényleg?Talán nem említettem?Ő Deborah a csajom.Deborah ő itt az egyik idegesítő osztálytársam.A neve nem fontos,úgyse fogod sokat látni.
Ezt volt aza  pont ami annyira fájt,mint még semmi életemben.Talán ha minden fájdalmat össze gyüjtöm ami életembe fájt.TALÁN akkor mondhatnám azt,hogy kb. ennyire fáj..De ez leírhatatlan.A sírás kerülgetett..
Soo:
Jaj Castiel ,milyen nagyra vagy magadtól..De elmondtad Deboráhnak,hogy megcsaltad?
Deborah:
Mi???????!!!Cast cica ez igaz??
Ha még egyszer  azt mondja,hogy Cast cica én megfolytom.......
Castiel:
Soo miről beszélsz??Én meg csalnám Deboraht? Te hülye vagy!!
Soo:
Tényleg?Akkor engem miért csókoltál meg és védtél meg Amber-rel szembe??Miért hitegedtél,hogy szeretsz???
Castiel:
Ez nem igaz!!Hazudsz!!Én utállak!!Én csak Deboraht szeretem!!
Ez volt aza  pont ahol már nem birtam tovább.Anyi dühh ,fájdalom, méreg,szomorúság volt bennem,hogy már nem birtam tovább..... Castielt felpofoztam Deboraht meg lelöktem a pad háttámlájáról majd ott hagytam őket.Az ember azt gondolná itt vége a sztorinak.De nem. Utánam jött mind a kettő és elkezdtek folytogatni.Én meg rug-kapálni.Össze vissza síkongattam,hogy valaki segítsen.Pont akkor jött Dajan .Lerántotta rólam mind a ketőtt majd elüvöltötte magát.
Dajan:
Hogy merészelítek bántani Soo?Hogy????Azonnal szólok az igazgatónőnek!!Kirúgatlak titeket!!Ti pofátlan gyökerek!!!!
Majd elviharzott..
Castiel:
Ügyes  vagy mondhatom!!Ekkora parasztot még nem láttam mint te!!!
Majd elmentek ők is...
Sírva haza andalogtam de annyira fájt.Kavaogtak bennem az indulatok. Annyira fájt,hogy nem szeretm.Hisz én beleszerettem.Nem tudom mi lesz velem nélküle...De az biztos,hogy  soha nem fogom már szeretni.Csak elkell felejtenem most.Soha többet nem fogom szeretni!Ilyen embert nem lehet!A nagy gondolkodáom közeette kaptam egy sms-t. A feladója Castiel:......................................................................................................................................................


A következő részben kideül mi volt az sms-ben!